tastelike:

emmyofthemountains:

“Bicycle Day”

Three days later, April 19, 1943, Hofmann performed a self-experiment to determine the true effects of LSD, intentionally ingesting 0.25 miligrams (250 micrograms) of the substance, an amount he predicted to be a threshold dose (an actual threshold dose is 20 micrograms).^[6] Less than an hour later, Hofmann experienced sudden and intense changes in perception. He asked his laboratory assistant to escort him home and, as use of motor vehicles was prohibited because of wartime restrictions, they had to make the journey on a bicycle. On the way, Hofmann’s condition rapidly deteriorated as he struggled with feelings of anxiety, alternatingly believing the next-door neighbor was a malevolent witch, that he was going insane, and the LSD had poisoned him. When the house doctor arrived, however, he could detect no physical abnormalities, save for a pair of incredibly dilated pupils. Hofmann was reassured, and soon his terror began to give way to a sense of good fortune and enjoyment, as he later wrote…

ma van a “Bicycle Day” !!!

Tizenegy szívecskés birtokában elindultunk vasárnap reggel 7-kor Siófokra, a Marcsi, a Pataki, a Magnó meg én. Jellemzően az északi part felé igyekvő viszonylatra szálltunk, ami rendben volt, hiszen hajóval vagányabb megérkezni a déli partra, hova is este nyolcra voltunk hivatalosak. Bár Füreden már harmadízben cseréltem ki a jegyeket a következő járatra, aggályossá csak akkor kezdett válni a dolog, amikor mind a hárman láttuk Marcsi ördögszarvait. Nem tehettünk mást, ott hagytuk. (Kicsit még szerepelt a yachtklubnál, aztán magára hítta a mentőt, aludt egy jót a veszprémi kórházban és pontosan érkezett a fodrászhoz Pesten, ahová időpontja volt.) Nem részletezném, volt ott többek gasztrofless, tetoválószalonban műsorozás, Suffering XBox-on és élőben, valamint öngyilkosság szándékával Balatonnak menésbe torkolló karaoke. De a másharmadnap! Én akkor lapoztam először, így amikor magunkhoz tértünk, csak a rosszra számítottam, vártam a depresszió, a halálfélelm és meglévő pánikbetegségem tüneteinek jelentkezését. Ám azóta sem jelentkeztek, olyan mintha kiraktam volna végre a puzzlet és bár néhány darab még hiányzik belőle, szinte teljes a kép. Respekt doki!