livanova:

hofstatterbela:

olrajtovics:

Komolyan dilemmázok. Mondhatnám viccesen, hogy nincs az a pénz, de szétfagyok.

nem ér! eme vészterhes időkben nem kapcsolja be az ember a fűtést.
inkább megfagy.

fel kell hívni hajléktalanokat, hogy leheljék be a levegőt; büdös lesz, ámde meleg. deal.

erről az jut eszembe, hogy gimiben tesi óra után visszamentünk az öltözőbe és mindig ment a vita: “bazmeg csukd már be az ablakot”, “nemár, hagyd nyitva!”

Én mindig a hideg, de friss levegő mellé tettem le a voksom, de asszem a meleg-büdöskedvelők többen voltak….

1. alapkiképzésen (február) negyvenketten voltunk egy körletben… nem volt az az Isten, hogy becsukjuk az ablakot.

2. ‘96-ban Tihanyban dolgoztam télen (ez eleve nonszensz), ahol a szállás-rezsi ingyen volt (cég fizette). Teisenhoffer séf úr szárnysegédje, Lala séfhelyettes mindig tökig fölcsavarta a termosztátot, aztán amikor már szauna jelleget kezdett ölteni a helyiség, kereszthuzatot csinált, fecskére vetkőzött és az ágyon hanyatt fekve-cigarettázgatva néha felsóhajtott: „Mekkora királyság!”.